Kölcsey Ferenc - Magyar Himnusz

Isten áld meg a´ Magyart Jó kedvvel; bőséggel, Nyújts feléje védő kart Ha küzd ellenséggel, Bal sors a´ kit régen tép Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e´ nép A´ múltat ´s jövendőt!

Őseinket felhozád Karpat szent bérczére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. ´S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának Árpád hős magzatjai Felvirágozának.

Érttünk Kunság mezejin Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlőveszszejin Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad Török sánczára, ´S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, ´S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló Mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd Töröktől rabigát Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének? Hányszor támadt tennfiad Szép hazám kebledre, ´S lettél magzatod miatt, Magzatod hamvedre?

Bújt az üldözött ´s felé Kard nyúl barlangjában, Szertenézett és nem lelé Honját a´ hazában. Bércre hág és völgybe száll, Bú ´s kétség mellette, Vérözön lábainál, ´S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom; Kedv ´s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréböl, Kínzó rabság könynye húll Árvánk hő szeméböl!

Szánd meg Isten a´ Magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kinjának. Bal sors a´ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödtte már e´ nép A´ múltat ´s jövendőt!